A gumiabroncs története

Az autó történelme szorosan összefügg az abroncsok történetével. Sokszor hiába tökéletes műszakilag a jármű, ha nincs meg a jó kapcsolati elem a berendezés és az útfelület között. Az 1839-es években Charles Goodyear nevéhez fűződik a vulkanizálás feltalálása. Ezután már gyermekjátéknak számított az abroncsok tökéletesítése. Az ő általa kidolgozott autógumi egyszerre volt szilárd, tartós és rugalmas. Az első pneumatikus gumiabroncsot Robert W. Thomson fedezte fel. Eleinte kerékpáron találkozhattunk az ilyen típusú gumikkal, majd innen kerültek át az első automobilokra. Pár év múlva már John B. Dunlop törte azon a fejét, hogyan tudná még puhábbá tenni az abroncsokat. Levegővel töltötte meg őket, így járt sikerrel. Ennek az autógumi típusnak peremes kialakításán fáradozott William E. Bartlett. A fémszállakkal átszőtt gumi neve Charles Kingston Welch nevéhez fűződik. Az első radiál szerkezetű abroncsok már a mai autógumi típusoknak felelnek meg. Ezeket Christian Hamilton Gray és Thomas Sloper szabadalmaztatta. A mai modellek és típusok annyira szerteágazóak, hogy szinte alig tudunk választani közülük. Szimmetrikus és aszimmetrikus mintázatok között érdemes nézelődni. Az autógumi helyes felhelyezését már többnyelvű felirat is segíti. Érdemes megfontolni a nyári, téli és a négyévszakos gumiabroncsok megvásárlását, hiszen mindegyiknek megvan a maga előnye. Ezeknek az abroncsoknak olyan szerkezetük van, amelyek biztonságosan közlekednek, bármilyen útviszonyokkal is találkozzon. Extra biztonságot nyújtanak.